Magyarország gazdaságának alakulása az elmúlt "20" évben, azaz a rendszerváltás óta
 

Magyarország gazdaságának alakulása az elmúlt "20" évben, azaz a rendszerváltás óta
(Szerzők: Szlobodnik Lászlóné és Szlobodnik László)

Piaci szereplők kialakulása, magánosítás, "tőke" megjelenése
Ebben a részben szeretném szekcionált kifejtésem első gondolataként azt kifejteni, hogy Magyarországon a rendszerváltás után a korábbi állami tulajdonok egy "érdekes" gazdasági mechanizmus hatására magánosításokra kerültek (minimális kivétellel). Ebben a folyamatban talán az a legérdekesebb (alapesetben normál kapitalista rendszerben ebben semmi kirívó nem lenne) az, hogy az új tulajdonosok java korábbi pártpolitikai közelségből, vagy ahogyan a köznyelvben elterjedt "tűz-közeli" személyek vásárolták fel. Rendszerint jelentősen a piaci ár alatt, mely már önmagában jelentős terhet rótt később az államra (elmaradt reális bevételi források, átalakuló struktúra hatásmechanizmusai, stb.). Az üzletek rendszerint már önmagukban jelentős profitot adtak a vevők számára, mintegy induláskor feltőkésítve őket, akik közül rendszerint a legtöbben nem rendelkeztek megfelelő volumenű likviditási tőkével, eszközzel. Egy ország és egy nemzetgazdasági alakulására és itt hosszabbtávúra gondolok már ez önmagában "öngyilkos" politika. Azaz teljes pusztulását, megsemmisülését okozva.
Ami az előbb ismertetett problémát csak tovább fokozza az az, hogy egy kapitalista államban a tőkések vagy tradicionálisan, azaz családról-családra öröklődő tőkét, "ipart" és ezek egyéb környezeti tényeit hordozva, úgymond "egészséges" folyamatában zajlik vagy vállalkozóként, induló cégként a megfelelő fejlődési vagy leépülési folyamatoknak köszönhetően kialakuló tőkést adja az adott társadalomban és építi az adott gazdaságot, államot. Esetünkben Magyarországon viszont a rendszerváltás után hirtelen lett gyártulajdonosok, hatalmas földes gazdák, stb. rendszerint egy "evolúciós ugrást" hajtottak végre a magyar gazdaságban, azaz sem tradicionális sem pedig az egészséges gazdasági fejlődésen nem ment át, hanem a szó szoros értelemben máról-holnapra alakultak ki a különböző jogviszonyok. Ez abszolút ingatag és instabil működést adott az országnak már a rendszerváltás hajnalán, ugyanis mire 1-2, azaz pár "új gazdag" avagy tőkés belerázódott, jelentősen meggyengítették a gazdaság előtte viszonylag stabil állapotait (a hirtelen kialakult és korábban nem feltétlenül indokolt munkanélküliséghez kialakulásához is hozzájárult) és halmazati problémával, ill. azok kihatásaival egy korai mechanizmust indítottak be.
A "kitartóbb" tőkés(ek) a gazdasági szerepük megtartása, betöltése, azaz az adott tevékenység folytatása érdekében hitelt vettek fel (amennyiben likviditási problémával is bírtak). Ezzel szintén egy új "iparág" alakult ki, hiszen a szocializmusban "állami támogatással" oldották meg, kompenzálták a veszteségeket, ill. vitték tovább az adott gazdasági folyamatot.
Később a hitel mellett megjelentek az egyre szélesebb körben elérhető "pályázatok", melyek fejlesztéseket, egyéb beruházásokat, stb. tettek lehetővé, melyek egy tradicionális, korabeli tőkés társadalomban a profit megfelelő alakulásával biztosítottak. A pályázatoknál (élő gyakorlati példa és tapasztalatom) ritkán valósul meg gazdaságilag jelentős lépés, azaz amikor többlettermelés ezáltal profit, adókon keresztül pedig állami bevételeket produkálnának egy-egy szektorban. Sokkal inkább csak korszerűsítés (új gép, de változatlan termelési igény, csinosabb üzletek, de nem növekvő forgalom, stb.), külcsín valósul meg, azaz látható lokálisan a pályázati eredmény, annak megvalósulása, de az ország gazdaságát nem viszi előre, mondhatni "passzív befektetés" valósul meg valamilyen szinten. Persze utóbbi megjegyzésemet lehetne szakmailag vitatni, különböző valós SWOT elemzésekkel kimutatni, hogy igaz-hamis (persze jelentősen eltérő "diagramokkal" ábrázolva pl. a pályázatíró által produkált SWOT analízishez képest) a 20 éves (21) folyamatok csak belföldi viszonyokat tekintve is erőteljes hanyatlást mutat, ami persze más gazdasági folyamatoknak vagy ahogy én hívom majd, direktizmusoknak is köszönhető... (folytatom a következő szekciómban)

Minimálbér és vele a reálérték alakulása
Sajnos ez a rész lesz a legszomorúbb a gazdasági alakulásunk elemzésében, melyet végeztem.
Az átlagember azt a fogalmat, hogy "reálérték" sajnos kellő közgazdasági ismeretek nélkül egyszerűen nem tudja értelmezni. Ezt talán az az életszerű tapasztalatom is megvilágítja, melyet vidéken hallottam egy idős nénike beszédjében a buszmegállóban. Ugyanis a nénike a maga egyszerűségével éppen arról mesélt beszélgetőpartnerének, hogy "De jó a mai fiataloknak! Hol volt az ő idejükben annyi pénz, hogy 60.000-Ft..." Nos! Hogy mennyire téves és pusztán CSAK számmisztikán alapul a néni megállapítása, azt a reálérték "konyhanyelvén" érzékeltetném, fejteném ki, hogy egy átlag olvasó is azonnal lássa a lényeget. Az 1980-as években édesanyám bére 1700-Ft volt, azaz a nénike maga sajátságos értékelését nézve valóban jelentősen többnek tűnhet 60.000-Ft havi jövedelem, mint anno 1700-Ft. De!!!
Édesanyám idejében egy tömegközlekedési vonaljegy 1-Ft-ba került, azaz HA csak vonaljegyet vásárolt volna a fizetéséből, akkor egyszerű matematikával látható, hogy 1700 db jegyet vásárolhatott volna béréből. Akkor, amikor 60.000-Ft a fizetés és 250-Ft 1 db vonaljegy, ebből a bérből már csak 240 db jegyet lehetne vásárolni. Azaz változatlan 1700 db-os igény esetén azonos vásárlóérték megtartása mellett 425.000-Ft-ot kellene havonta keresnünk (a tanulmány írásakor aktuális állapotok szerinti számadatokkal dolgozom). De, hogy egy picit tovább értelmezzük a reálérték fogalmát... Az 1700-Ft fizetésnél szüleim takarékszövetkezeti kölcsönük törlesztő részlete 170-180-Ft volt, azaz HA csak a kölcsön fordítására fordította volna is 1 havi bérből 10 hónapi rendezhető, azaz családon belüli stabilitást jelentett volna a kölcsön (ekkor még nem a hitel szó használata volt elterjedve) összegének fizetése, kiegyenlítése. Ma, amikor 50.000-60.000-Ft 1 havi lakáshitel törlesztése (és akkor még csak a forintalapú hitel aspektusából szemléljük a dolgot) 1 havi kereset 1 hónap fedezésére elegendő, azaz bármilyen negatív esemény bekövetkezése az adott családban már rögtön jelentős nagyságú, negatív mutatójú gazdasági kihatásokkal bír az adott család költségvetésében, melynek mielőbbi orvoslásának hiánya gyűrűződésként indít be folyamatokat a család gazdaságában. Persze az akkori és a mostani életforma szinte minden területére kivetíthető lenne kontrasztosan a vásárlóérték, azaz a reálértékek közötti különbség demonstrációja, de szerintem már ezen 2 példa kellőképpen mutatja be a magyarországi lakosok életkörülményeiben beállt életszínvonal romlását, mely jelentős kihatásra van fogyasztásunkra, fizetőképességünkre, azon keresztül pedig a gazdaságunk alakulására.
Itt egy pici külföldi, pontosabban angliai példával hasonlítanám össze az újkori magyarországi reálértékek alakulását, ugyanis Angliában effektív a keresetek, bérek megfelelnek a fentebb kalkulált, Magyarországon elmaradt bérösszeggel, ill. az árak szinte azonosak, ill. több esetben kedvezőbbek, mint Magyarországon. 1997-ben az első közvetlen gyakorlati megtapasztalásom során azt hittem, hogy Magyarországon az adott kormányban nincs jó közgazdász, esetleg megfelelő kormánypolitika, de mára már tudom, hogy tévedtem a megoldás sokkal komplexebb és kiforrottabb, melyet a következő szekciórészben fejtek ki.
Előtte még annyit, hogy a rendszerváltás után nem rögtön következett be Magyarországon a bérek reálértékének a "zuhanása", hanem viszonylag lassabban, több szakmai körben is vitatottan állásfoglalásom alapján kb. 1994-95-ig a letűnt korszak szocializmusának az "árnyékában" éltünk, azaz egy darabig a vásárlóérték még jó volt, bár már romlásnak indult.

Gazdasági direktizmusok: alacsony minimálbér
Sajnos a rendszerváltás után folyamatosan romló reálérték a bérezésekben több ágon is kifejtette negatív hatásmechanizmusát a magyar gazdaságban. Az első, ami abszolút adta magát az a társadalom fogyasztásának a csökkenése, ami a termelő, szolgáltató gazdaságban, gazdasági szereplők számára jelentősen érezhető piaci átalakulást okozott. Csökkent a fogyasztás, amely sorozatosan vitte tönkre egyik-másit vállalkozást, céget, melyek megszűnése újabb és újabb munkanélküliséget termelt az országnak jelentős terhet róva újra az államnak, melyek újabb hatásmechanizmusokat indítottak el. A másik maga a polgár, aki szeretett volna szülei és nagyszülei mintájára változatlan, de luxusnak egyáltalán nem számító egzisztenciát, életszínvonalat fenntartani magának. Itt jött ennek a direktizmusnak az egyik csapdája. Ugyanis magában a közgazdaságban azt tanítják, hogy a kölcsön, mai nevén a hitel az nem más, mint a jövőbeni javak jelenben történő felhasználása. Nem is volna ezzel baj, ha a hitelek konstrukciói hosszabb távon is a stabilitás megtartásra irányulna, főleg a hitelt felvevő fogyasztó polgár számára. De egyfelől a hitelek havi törlesztésének magasabb összege, ill. éppen a hitel fedezésére szolgáló bérek vásárlóértékének, reálértékének a csökkenése miatt gyakorlatilag szinte a legtöbb családban egy lassan, de biztosan pergő homokóra indult be a családi gazdaságában (önpusztulás, elszegényedési folyamatokat generálva), természetesen kiható mechanizmusokkal az ország gazdaságára is.
A lakosok jelentős hányadának ezen folyamtokon való elindulása, szeparálódása rövidtávon szüntette meg a középréteget, mely önmagában jelentős átrendeződésnek, gazdasági átalakulásnak tekinthető.

Gazdasági direktizmusok: külföldi befektetők megjelenése, terjedése
Az első pontban tárgyalt "hazai tőkések" kialakulása már ott ismertetett negatív hatásokkal bírtak a magyar gazdaságra. Később ezeket a folyamatokat gyorsították a külföldi befektetők megjelenése. Ezeket 2 aspektusból értékelném. Az első körbe azokat teszem, akik valóban bejöttek és termelést, szolgáltatást nyújtanak, nyújtottak egy rövidke ideig, melynek alapját az olcsó magyar munkaerő teremtette meg a másik pedig a jelentős adókedvezmények. Utóbbi sajnos eleve káros, mivel a szükséges, ill. adott gazdasági szereplőtől elvárható, megszerezhető állami bevételeket csökkenti, a másik pedig az, hogy az eleve megtermelt profit rövidtávon és úton kiment az országból és nem került a hazai piacon, gazdaságban visszaforgatásra azt erősítve, építve.
A másik kör, akik szépreményű ígéretek, fejlesztések feltüntetése mellett vásárolták meg a hazai gyárakat, cégeket, melyekhez a korabeli médiában talán még tapsoltak is...
Eredménye sajnos rosszabb, mint azt korábban gondolhattuk volna. Ugyanis éppen hogy egy lassú, de viszonylag kellően kimért és időzített leépítések indultak be. Végeredmény az adott gazdasági egység felszámolása, megszűntetése további munkanélkülieket adva a társadalomnak (tekintettel arra, hogy fizikailag valóban csökkentek a munkahelyek számai). És hogy mi volt benne a külföldi befektető érdeke? A kiváló, kitűnő minőségű hazai termékek felszámolása, mely az ő termékével erősen konkurált és így maradt a majdnem monopolizált saját külföldi érdekeltségű terméke, szolgáltatása, amit utána később akadálytalanul "dömpingelhetett" be hazánkba. Az elszegényedés mellett az emberek csak az így behozásra kerülő, kint egyébként szemét szinten futó termékeket tudta megvenni relatív alacsony áron, tovább súlyosbítva hazai termékek piacát, melyek ára csak magasabban szinten tudott volna versenybe szállni az import silány termékekkel szemben.
Az ország gazdaságából így szinte teljesen eltűnt a termelés, a korabeli virágzó iparágak nem csak eltűntek, de még maguk a gyárak is nem egy esetben a földel lettek egyenlők (puszta lerombolásukkal). A hazai piac így szinte teljesen csak fogyasztásra lett kiélezve, kiszolgáltatva magát a külföldi piacnak, érdekeltségeknek...

Gazdasági direktizmusok: trükkös hitelek, törlesztésen felüli EXTRA vagyonszerzésekkel
A hitelek egyre szélesebb körben való terjedése, a lakosság egyre nagyobb számú behálózása (gondoljunk csak a könnyű, gyors hitelszerzési lehetőségekre) abszolút meghatározták a pénzek mozgásait, profitok alakulásait, terhek további emelését a csökkenő reálbérek mellett, mind mind olyan tényezők, melyek újra és újra a hitelek irányába tolták el átmeneti segítséget, megoldást remélve a lehetőségeket. A hitelpiac egyik legnagyobb "bombája" volt Magyarországon, a már eleve nehezen törleszthető részletek mellett (de magyar csökkenő igénytelenség – némileg csökkent egzisztenciaigény - mellett kipréselt és teljesített részletek) a devizahitelek megjelenése. Első időkben vonzóvá tett kondícióival, törlesztő részleteivel szinte tömegesen váltotta át a forintalapú hiteleket, igényeket devizahitelekké. A "játék" ezután indult be, mikor a sosem látott "deviza" átváltási taktikái miatt a forintalapú (és szigorúan ahhoz is kötött) részletek jelentősen elkezdtek felfelé kúszni. Elindultak a hitelek bedőlései, melyet minden, azaz a legtöbb hiteles megpróbált elkerülni, azaz a legtovább fizetni, ezáltal jó eséllyel a meg növekedett részletek és a fizetőképességi idő függvényében az alaphitelt már megfizette, mikor bedőlt. A végrehajtásban jelentős terhekkel tovább növelve került behajtásra, mely rövid távú extra vagyonszerzést is produkált a bankoknak. Egy egyszerű tény: mikor bedőlt egy hitel, a bankok nem végeztek rekalkulációt a megrövidült hiteltörlesztési idő miatt az addig szinte csak "kamatfizetéseken" megszerzett összegeken, pénzeken, stb.

Gazdasági direktizmusok: pénzügyi függetlenségünk megszűnése
Itt a gazdaság egyik alapvető eszközéről, a pénzről szeretnék rövid nézeteket, kifejtéseket leírni. A pénz gyártása sokáig állami monopólium volt, ami helyes és jó megoldás is volt. Azonban egy nemzeti bank, esetünkben a Magyar Nemzeti Bank felügyeletének a kikerülése a magyar államtól a nemzetközi pénzügyi oligarchiához megadta azt az újabb döfést gazdaságunk alakulásának, mely tovább mélyítette a romlást és a szegénységet. Dr. Drábik János szavait idézve csak a Magyar a magyar a nemzeti banknál. A hatásmechanizmusok többrétűek, melyekből röviden csak egy párat említenék, elemeznék ki. Az egyik az, amikor egészséget nemzetérdekünk, gazdaságunk ellenére "kevés pénz" kerül a gazdaságba, azaz nem tud pörögni kellőképpen. A szükségletek megnőnek pénz kell, és újra hitelek felvétele történik meg. Hitelek felvételénél "virtuális pénzek" jelenhetnek meg, melyeket bővebben nem fejtenék ki (források alapján kellő információ szerezhető be a témakörről), de nem létező pénzek (banki) útján effektív tőke nélküli extra profittermelésre kerül sor. A másik az, hogy állami pénzgyártás esetén hiteligény esetén az állam növelheti meg átmenetileg a pénz mennyiségét, mely a gazdaság megfelelő rendeződésével vissza kivonhat (bankok is szinte ugyanezt teszik a virtuális pénzekkel). Viszont ezt követően van egy rendeződött gazdasági helyzet és megfelelő pénzmennyiség. Amennyiben viszont ezt csak a nemzetközi pénzügyi oligarchián keresztül tudja megtenni, úgy egy ilyen tranzakciót követően megjelenik és jelentős teherként "beleragad" a gazdaságba a kamatos-kamat és annak terhe. Később újra és újra és egyre súlyosabb gazdasági mélyrepüléseket idézve elő, melyek egyre közelebb viszik az adott gazdaságot, esetünkben a magyar gazdaság teljes összeomlását...

Szerzők:
Szlobodnik Lászlóné (Miskolci Egyetem – GTK hallgató)
Szlobodnik László (fejlesztési projektfelelős)

Folytatás következik...


 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019