MINDENKI hazudik
 

MINDENKI hazudik...
(Szerző: Szlobodnik László - 2011.10.31.)

Kezdeném rögtön az elején azzal, hogy a cím megbotránkoztató és az olvasó felfogásától, megértésétől függően talán egyesekben felháborodást is kelt. Picit, mielőtt előreszaladnék sztereotip, fikciós feltételezéssel, egy-két sajátkészítésű, többszintű tapasztalatom és ezáltal készített tanulmányom alapján had fejtsem ki mire is gondolok.

Pici definíciós meghatározás a jog nyelvezetével keverve, hiszen maga a szó, hogy HAZUGSÁG, HAZUDIK köznyelv, azaz népies elnevezése egy magatartás eredményének:
A "szándékos valótlan tény állítása" a köznyelv nevén HAZUGSÁG. Ez megvalósul akkor is, ha az igazságnak csak a felét mondja el valaki, ha elferdíti vagy ha teljes egészében valótlant állít vagy dezinformatív szituációt, környezetet teremt, de ismétlem, mindezt tudatosan és szándékosan.

Sokszor figyelem beszélgetés közben az embereket mind magán vagy némileg "nagyképűen" fogalmazva üzleti beszélgetések során. A testbeszéd valóban sokat elárul a hangsúllyal (ez utóbbi adott esetben még telefonbeszélgetés során is "átjön"), ill. sokszor a kapott válasz tartamával, azok együttese alapján. A válasz esetenként jónak tűnik a párbeszéd során, de kivesézve, azaz információtartamát darabjaira szedve, kiértékelve rájön az ember (ha utóbb is), hogy NEM IGAZ! Nehéz és végtelenül sok fegyelmet, azaz tudatos önkontrolt és saját magunk figyelését igényelné meg a nem létező "tökéletes hazugság" megvalósítása. Olyan komplex folyamatok együttesét, amit szinte ember nem tud tartósan és hosszú távon sikerrel véghezvinni. Nehezebb esetekben szoktam olyan "trükkel" élni, mikor "szűrést" végzek, hogy időben és kérdéskörben "szétszórva" teszek fel önmagukban jelentéktelen kérdéseket, melyek később összegezve már megadják a VÁLASZT, mely információtartamában az IGAZAT tartalmazhatja szinte teljes egészében. Olyannyira jelentéktelen és rövid gyors kérdések, hogy még a legrafináltabb, effektív mindenre odafigyelő és valóban okos ember is megválaszolja, bár testbeszédében felfedezem azokat a ki nem mondott szavakat is, hogy ’Ezt most miért kérdezte tőlem?’ vagy talán még eddig sem jut el. Az így nyert információfoszlányok további mozgásokat tesznek lehetővé az IGAZ felfedése érdekében. Az ilyen információfoszlányokat rendszerezve és egy kicsit komoly agyi munkát igénylő menedzseléssel eljuthatunk mindenhez és mindenkihez, azaz elég komoly és sokszor rejtett információkat is megszerezhetünk, de mielőtt az információ, mint témakör irányába kalandoznék el, visszatérek alaptémámhoz...
... a HAZUGSÁGHOZ...
Néha már-már nem is haragszom, hiszen hosszú évek alatt mindenfajta hazugsággal volt már dolgom, hanem inkább a rendszerezését és magyarázatait próbáltam szekcionálva elkülöníteni és az effektív hazugságon ért embert értékelni. Az utóbbi lehet jó vagy rossz bár érdekes ellentmondásokkal kezdem ezen megközelítést is, de lentebb érthető lesz, mire is gondolok.

Miért hazudunk???

A legrövidebb és szabatosabb szekcióbontásom 4 kategóriát különböztet meg (a határ sokszor szinte majdhogynem elválaszthatatlan):

  1. Valamilyen előny elérése, megszerzése érdekében hazudik valaki.
  2. Félelemből, félelmében hazudik valaki.
  3. Valamit elfelejtett valaki, így hazugsága is nem teljesen tudatos emlékein alapuló.
  4. Valamit elfelejtett valaki, emlékszik rá és feledékenységét, mulasztását fedi hazugsággal.

Nos! Egyik másik első olvasatra sokak első véleménye alapján lehetne egy kategória, de nem. Ennek megértését az ÉLET magyarázza meg. HA keresnénk a "kegyeletes hazugság" kategóriát, akkor az a 3-as lenne. Itt ugyanis az egyén elfelejtett valamit, de úgy, hogy maga bizonytalan, csak sejtésalapú a tény. Amit állít maga is hinni akarja, bizonytalan benne, de állítja tudatosan fedve belső bizonytalanságát, ezért megvalósítja a hazugságot.
Az első, azaz az 1-es kategória a legaljasabb, főleg ha a céljában erősen egy másik embertársunk hátrányára irányuló magatartásról van szó. Ezt mindenféleképpen elítélem.
A 2-es kategóriánál is okozhat így valaki jelentős hátrányt embertársának, de tettében pszichológiai gyengesége, meghátrálása, ha valakinek árt és tudja is, akkor árulása nyilvánul meg. Nehéz ítélkezni, azaz elítélni vagy csak megítélni a másikat, ugyanis minden körülmény pontos ismerete szükséges, hogy az adott egyénről véleményt alkossunk bár önmagukban az alaptények mindenféleképpen elítélendőek.
A 4-es kategória másabb annyival a 3-as kategóriánál, hogy szembesül az egyén a feledékenység tényével, azaz azt is tudja, hogy elfelejtett valamit, de fellép az önmagunk védelme, mikor a sérthetetlenség, ill. némileg a jó memória büszkeségének a kimutatása, megvédése lesz a cél (a kiindulási pont különbözteti meg az 1-es kategóriától). Annyiban kegyeletes, ha nem árt vele a másiknak. Ez az egyik leggyakoribb forma gyakorlati tapasztalatom alapján, de csak az 1-es kategória után.

Most, hogy rövid írásom végéhez értél TE hazudtál már?
És melyik kategóriába tartozik?
Gondolkodsz a 3-as kategórián?
Nos! Valóban erős volt a cím, amit adtam ennek az írásomnak?

További szép napot!
 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019