Egy könyvben olvastam...
 

Egy könyvben olvastam...
(Szerző: Szlobodnik László - 2012.02.09.)


Jó pár napja egy alkalmi farsangi bulin volt szerencsém az adott helység könyvtárában az egyik könyvet kiszemelve a következő „értékes” írást olvasni. A könyv Mihail Sadoveanu-tól „A balta” (1930-as írás 1960-as magyar kiadás). Elolvasva már az első lapokat, gyakorlatilag komment nélkül osztom meg, hogy nyugodtan meditáljon, filozofáljon el rajta mindenki. A sorok sok mindent kifejeznek, elárulnak... További komment nélkül...

A könyörületes Úristen, minekutána megteremtette a világot, kiszabta valamennyi emberi nemzetség sorsát és tálentumát.
A cigányt megtanította hegedülni, a németnek egy csavart nyomott a markába.
Előszólította azután a zsidók közül Mózest, és parancsolta néki: te pedig írj egy törvényt: és ha eljön az ideje, feszíttesd meg a farizeusokkal az én szerelmetes fiamat, Jézust; miért is szenvedjetek sok bántalmat és üldöztetést; de gondolom lesz reá, hogy úgy ömöljön felétek a pénz, miként a folyóvíz.
Odaintette ujjával a magyart, és ami játék a keze ügyében volt, mind neki ajándékozta: No, fogja kegyelmed ezt a szép pár sarkantyús csizmát, ezzel a viasszal meg pödörje hegyesre a bajszát; hordja magasan az orrát, és mulasson kedvére cimboráival.
Eléje sompolygott a török is: sok sütnivalód nem lesz; de karddal erőt vehetsz számos nemzetségen. A szerbnek egy kapát adott.
A bojárokat és fejedelmeket pipára-kávéra invitálta: magas nagyságtok éljenek gyönyörök közepette, gonoszságban és megátalkodottságban; méltóztassanak ezért templomokat és monostorokat emeltetni az Én dicsőségemre.
Előkerültek végül a havasiak, és leborultak az Örökkévaló trónusa előtt. Az Úristen szánakozva tekintett le reájuk.
- Hát ti, boldogtalanok, miért késlekedtetek?
- Azért késlekedtünk teremtő Atyánk, mert juhokkal és szamarakkal vagyunk, és lassan járunk; meredek ösvényekkel, mély szakadékokkal viaskodunk; éjjel-nappal hallgatunk, csak a kolompok szólnak. Asszonyaink és gyermekeink szállásai szűk helyeken, sziklák és kövek között vagynak; villám és mennydörgés riaszt, rohanó vizek fenyegetnek. Széles mezőkért, nyájas rétekért és sima folyóvizekért esedezünk Te szent trónusod előtt.
- Csakhogy erősen elkéstetek – válaszolta sajnálkozva az Úr. – Kedvesek vagytok előttem, de hát mit csináljak? Azzal kell maradnotok, amit megszereztetek. Ráadásul csak könnyű szívet adhatok, hogy örvendezzetek a magatokénak.
Éljetek megelégedésben; muzsika, ital eljusson hozzátok; és legyenek szép, szerelmes szívű asszonyaitok.
...


 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019