A tortáról egy tejszínhab duncs még megmaradt...
 

A tortáról egy tejszínhab duncs még megmaradt...
(Szerző: Szlobodnik László - 2012.04.14.)


5 naptári éve hurcoltak a vádlottak padján "rágalmazás" miatt, mely időszak alatt a jó hírnevemet igyekeztek teljesen lerombolni környezetemben, mely sikerült is (anyagi és egészségügyi káros hatásokról már nem is beszélve).

Életem(???) leglesújtóbb pillanata volt, mikor 2010. július 9-én az Encsi Városi Bíróságon az eljáró bíró 3 éven keresztüli kemény és áldozatos munkám, bizonyítási eljárásaim után teljes nyugodtsággal kimondta, hogy BŰNÖS vagyok...
Az érzéseket nem tudom teljesen szavakba önteni, mikor az ember és a környezet is tudja, hogy ártatlan voltam az alapvádban, melyben indult az egész büntetőmizéria ellenem. Egyetlen egy ember kitartó és teljesen független tanúvallomása ellenére, akit dicsérettel és áldással említek meg majd a könyvemben is.
A kommunikáció nem okoz gondot, de akkor, mikor a szemembe nézve mondta ki a bíró, hogy bűnös vagyok, éreztem elfolyik a nyelvem a számban, ajkam egyetlen egy szó sem tudná elhagyni. Szívemben erős szorító fájdalmat éreztem, míg homlokomban és tenyeremben hirtelen forróságot kezdtem el érezni. A világ is megszédült egy pillanatra velem, de állva maradtam és állva próbáltam emberségem megőrzése, hitem kitartása mellett fogadni, hogy amit véghez akartak vinni Encsen velem, azt a maguk módján megtették.


2012. április 12-én volt II. fokon az ítélethirdetésem, ahol több fordulós tárgyalásokat követően az ítélőszék megállapította 5 év után, hogy az alapvád, melyben Dankó Sándor 2006-os választási évek közmeghallgatásán több aspektusban (saját megállapításaim alapján) valótlan tényt állított és eme megállapításnál bátorkodtam a köznyelv szókincsén is megfogalmazva HAZUGSÁGNAK titulálni, megfelelt a közösség közérdekű tájékoztatásának, építő jellegű véleménynyilvánításnak, mely megmaradt és belefért az Alkotmányos szabad véleménynyilvánításba. Amit tudni kell, hogy ebben a vádanyagban (ez még Encsen született az Encs Városi Ügyészségen) több pontban már kifejtettem az eljáró hatóságok előtt, hogy jogsértő módon korlátozták a demokratikus szabad véleménynyilvánításomat, melyben az Alkotmány is teret engedett számomra is. Ezzel a II. fokú megállapítással elmondhatom, hogy teljes egészében jogellenesen született az Encsi Városi Ügyészségen a vád és azt sajnos ugyanezen megállapításokkal élve fogadott be az Encs Városi Bíróság.
Persze a környezetemben a legtöbb embert ennyi év után már nem érdekli ténylegesen az ítélet ezen része, hiszen jobb volt a tudatukban már megtartani, hogy bűnt követtem el, bűnös vagyok. Az ellenoldalon pedig személyesen Dankó Sándor fogalmazta meg a következőt, " A MÁSIK LEJÁRATÁSÁVAL PLUSZ SZAVAZÓKAT SZEREZNI." Nos! Meg kell nézni a 2006-os és a 2010-es választások alakulását... Sikerült!

A büntetőeljárás során korábbi bűnpártolások felfedése miatt kizárásra került az Encsi Rendőrség és Ügyészség, mely utóbbinál a Szikszói Városi ügyészség Dankó Sándor egyetlen egy magánvádlói állítása miatt még kétrendbeli vádemeléssel élt ellenem, irányomba. Csak úgy röpködtek szabadon a magánvádak és rögtön rá a vádanyagok. Elég érdekes tények ezek kishazánkban. Az elsőfokú bíróság az ügyek egyesítésével ezeket is befogadta szó nélkül és ítéletébe ezeket is belefoglalta.
A II. fokú bíróság a leggyengébb lábakon álló, Dankó Sándor egy mondatos állítása alapján emeltet elejtette. Azaz ez már egy második vádpont megsemmisítése volt.

Mi is az ügy megmaradt pikantériája? Egy picike kis tejszínhab duncs... 5 év után sokfelé, szerteágazó irányokba mutató lett volna, HA mindenben KI KELL MONDANIUK, hogy "téves" volt, így a legérdekesebb pont megmaradt, azt megtartotta magának a II. fokon eljáró hatóság. Az pedig nem más, mint egy Agatha Christie könyvbe illő, jól megtervezett, kellően átgondolt, hatásmechanizmusaiban részemről lemodellezett speciális bizonyítási stratégiai taktikai lépés "büntetése". Ugyanis az I. fokú bírósági tárgyalás előtt már láttam, hogy három tanú, akik egy adott tanúvallomásban megalapozták a nyomozóhatóság előtt, hogy vádemelési javaslattal élhessen az ügyészség nem mondanak igazat. Ezt egy Internetes "direktcímes" (YouTube használók tudják mit jelent ez) oldalon közöltem velük (ügyemben érintettek), az objektív tények, bizonyítékok bemutatása mellett. Szűkösen a tárgyalás előtt 2 héttel, így tudtam, hogy józanul átgondolva már nem fognak tudni frappáns, korábbi állításaikkal szinkronban lévő tanúvallomással élni a közelgő bírósági tárgyaláson, azaz pánikhelyzetet okozok vele nekik.
Az eredmény tervezetemnek megfelelő hatást váltott ki. Ugyanis a bírósági tárgyalásra mindhárom tanú megváltoztatta, gyakorlatilag teljes egészében tanúvallomásaikat. Nem ám maguktól, hanem miután felfedtem, hogy a korábbi állítások nem fedik a valóságot. Érdekessége az, hogy utána is a három tanú "szinkronban" maradt, amit én "összebeszéléssel" tituláltam, amire megint ugrott az ügyészség, de másodfokon az ügyész felé kifejtettem, hogy HA három tanú egyszerre vált vallomásaikban és utána is szinkronban vannak egymással, akkor LOGIKAI és ÉLETSZERŰ alapokon megalapozottan fejthetem ki, hogy összebeszéltek.
Röviden a lényeg, az Internetes "beugratós" avagy "kiugrasztani a nyulat a bokorból" stratégiám működött, de annak ellenére, hogy be is adtam bizonyítási indítványként sosem jelent meg a bíróságon később csak vissza vádasítással, kiragadva belőle az INTERNETET, mint olyan elemet, amiért már lehet büntetni, kombinálva az írott dokumentumban foglaltakkal. Persze objektíven hárítottam és bizonyítottam, hogy akkor NEM VOLT NYILVÁNOS csak az "érintettek" felé (így hiányzik a megvalósítható bűncselekmény), akik felé meg pszichológiai hatásként olybá tűntettem fel, mintha nagynyilvánosság is ismerte volna az adott dokumentumot az adott időpontban (később csökkentett tartalommal publikáltam csak)... Lényeg ezen utóbbit még megalapozott védelemként kénytelen vagyok megjáratni a Legfelsőbb Bíróság előtt, avagy kivinni a nemzetközi bírság elé...

A napokban gondoltam, hogy 5 év után MINDENTŐL megszabadulva teljesen fellélegezhetek és "szabadnak" érezhetem magam. Az ítélethirdetés után az "elengedés" gondolatával éltem volna, amit kicsit a "beletörődéshez" hasonlítható. 2 nap elteltével sajnos újra szorító mellkasi fájdalmakban, álmatlanságban, átvirrasztott éjszakákban érzem, hogy az 5 évet még legalább akár 2-3 év követheti, hogy az utolsó vp.-ról is levegyék az elmarasztalást irányomba.... Mindez már-már nemzetközileg is szabatosan definiált jogokkal szemben, azaz jogsértéseket elkövetve irányomba.

Mi volt a baj??? 2006-ban álmodtam egy szebbreményű, aktívabb, munkásabb kistelepülést egy olyan önkormányzattal, melyben aktívan szerepvállalással élhettem volna. Később mi volt a gond? Megérintettem a "háttérben" egy úriember érdekeltségeibe tartozó objektumot, pályázatot, melyben évekkel később több érdekességet, ellentmondást sikerült feltárnom az ügyészség irányába, mindhiába...

Az ÉLET és a HARCOK mennek tovább. Meddig???
 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019