Ravasz a paraszt, mihelyst egy arasz...
 

Ravasz a paraszt, mihelyst egy arasz... avagy legjobb védekezés a támadás!
(Szerző: Szlobodnik László - 2012.06.01.)

A történet egy általános problémát mutat be, ahol nem is az alapproblémára helyezném a hangsúlyt jómagam sem, mindinkább arra, hogy lehetetlen kommunikációs és probléma megoldási nehézségekbe ütközik az ember.

Az alapprobléma valóban általános, azaz az egyik szomszédom kutyája folyamatosan átjár hozzánk. Napközben meg-meg van kötve, de délutánra már a malacokkal együtt vonyít a kutyája ,mert éhes. Ha elszabadul vagy elengedi, akkor rögtön nálunk köt ki és a mi kutyánk táljában található eledelt eszi meg, amit még ha haragszik is az ember, de emberségből elnéz. Ellenben mikor elszabadul lánccal a nyakában, "sarabolja" a kertben a növényeket, dísznövényeket húzgálja ki vele, stb...
Tehát tényleg általános probléma...

A címben is szereplő szólás mondások gyakorlati megvalósulása már érdekes. Alkoholista, tehát eleve leépült, nehéz beszédbe elegyedni, azaz megértetni a dolgokat, de eleinte még "fogadóképes". Mikor a problémát felvetem sokadszorra és látja, hogy esetleg problémája lehet, akkor ő vádol vissza, sőt akkor már feleselős módon, ahogy elmondom, ismétli vissza rám vetítve a dolgokat. Egyszer meg is jegyezte, hogy "na visszadobtam a piros labdát" (utalva arra, hogy lehetetlen érvelési kommunikációs szintre süllyesztette a beszédet), ami szó mi szó igaz is volt. A korábbi állapotokban ahol egy polgármester eleve ellenem fűtötte a hangulatot történt ezzel az emberkével, hogy mikor már harmadszor szóltam neki a kutya miatt, jelezte, hogy ő fog menni a hivatalba, hogy a kutyám szabadon van és átmegy. Így is volt és valóban utána ha a VALÓS ESETET jómagam fejtettem ki, éppen részemről tűnt védekezésnek a szomszédéval szemben. Ezt a választások után már "rutinból" folytatta volna, mikor közöltem vele, hogy már nem az az ember ül a székben, mint korábban, így ez a "trükk" már nem fog működni részéről.
A napokban ez megismétlődni látszódott egy teljesen más szituációban és környezetben. Ugyanis szépen átmentem, bekopogtam és előadtam a problémát, amit ő csöndben kezelt és fogadott, egészen addig, amíg egy harmadik ember (helybeli) nem érkezett oda, ugyanis akkor hirtelen ordibálni kezdett, mondtam is, hogy ne kezdjen el ordibálni, majd folytatta, hogy "még egyszer meg ne lássa a kutyámat a portáján...". Hoppá a harmadik ember már azt láthatta, hogy éppen a szomszédom szólít fel. ÜGYES!!!! Hiszen mire én változatlanul folytattam, hogy az ő kutyája jön át, megint csak védekezésnek tűnhetett a harmadik fél előtt. A harmadik fél szemében ÉN LETTEM A ROSSZ... És ha a látszatot nézem, akkor tényleg.

Nos! A fenti rövid eset kicsit amolyan "tyúkper" szerű, ismétlem önmagam írásom elején, de igazából azt a társadalmi összeférhetetlenséget, kommunikációs problémákat, mások támadása saját hibáinkkal-problémáinkkal, összetartás nélküliséget, segítőkészség és kompromisszum hiányát szerettem volna bemutatni, ami nagyon erősen jellemző a mai magyar társadalomra.

VÁLTOZTASSUNK RAJTA! Akarjuk szebbé tenni mindezt!!!
 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019