Hogyan tovább?
 

Hogyan tovább?
(Szerző: Szlobodnik László - 2012.06.16.)


Emlékszem nem is annyira régen még magam fogalmaztam meg teljes átéléssel (szolidáris együttérzésemmel), hogy miként tudnak megélni vidéken a munkanélküliek, akik alig 30.000-Ft-ból vagy még abból is kevesebből kényszerülnek megélni. Tudván azt, hogy a keresetek nominál-, reálértéke miként távolodik el a rendszerváltás óta, eleve figyelemreméltó "életművészeknek" tartottam magunkat, magyarokat, ami az idő múlásával csak egyre lehetetlenebb feladatok, küzdelmek és harcok feletti újbóli győzelemdiadalunkat mutatta, mutatja meg.
Az elmúlt hónapokban jómagam is eleve "unalmas(???)", "küzdelmekben szegényeskedő(???)" életvitelemben a rokkantsági státusz folyamatait vittem végig, melynek már a kezdetén érdekes volt, hogy további betegségek, azaz klasszikusan megfogalmazva "állapotrosszabbodás" mellett a végeredmény -10% pont volt, azaz "gyógyultam" (korábban már cikkeztem). Az, hogy szigorodott a rendszer az rendben van, hiszen környezetemben is látható volt, hogy sokan korábbról a munkanélküliségből menekülve "váltak beteggé". A valós betegségekkel szenvedőket viszont már megítélésem szerint nem kellene ennyire kemény mércével sújtani. A történet folytatása az, hogy egyik ismerősöm (még nem került rá a sor) mondta laikusan, hogy jó is ez, mert így az ember mikor elmegy az orvoshoz előkerülhetnek régi panaszaiból új betegségek és akkor legalább kezelés alá kerül (meg is műtötték). Rögtön letörtem a szarvát, hogy lehet még ebből nála is "javulás", annyira szigorú az új rendszer.
A lényeg még csak nem is az előző részben bújik meg, hanem a törvényben (az átlagember nem tudja értelmezni, átlátni a változásait), ami mögötte van. Ugyanis a rokkant nyugdíjat, mint ellátást megszűntették (megjegyzem korábbi ledolgozott évei és keresetei alapján kapott egy, ha nem is nagy, de reális jövedelmet az illető). Helyette van a rokkant ellátás (60% fölött) vagy a rehabilitálási ellátás. Ezek összegét, tekintettel arra, hogy egészséges ember nem talál munkát, a betegnek meg akadály az összegét a keresethez viszonyítva állapítják meg. Igen ám, de ez utóbbi nincs, így a minimálbérhez igazítva kerül megállapításra, mely az utóbbinál, melyre az alacsonyabb százalékpontokkal "dobnak" embereket 30-35%-a, azaz kb. 30.000-Ft-ot kap az a betegember, akinek így kell tovább élnie(?). Így gyakorolhatom a saját részre, családomra kiható újabb recessziós hatásokat és várhatom az elkerülhetetlen következményeket… Cikkem elején sajnáltam a munkanélkülieket, de megjegyzem ott egészséges emberek kilátással, még ha reménytelenek is. Viszont esetünkben betegségek mellett ez már kilátástalan, reménytelen, hiszen nincs olyan munkáltató még a világon sem, aki tolerálná azt, hogy hol ezzel, hol azzal kiesik a munkából a rehabos dolgozó, mely utóbbi fogalom, hogy dolgozó már azt jelentené, hogy minden egészséges embernek munkája van Magyarországon és a betegekből válogatnak a munkáltatók. Egyszerűen röhej, de ugyanakkor tudom, hogy ez is a mai való világ, show nélkül.
A fentebbeket összegezve lehet erős a kritikai megítélésem, de egyre jobban érezhető az átlagpolgár számára, hogy ebben az országban már élni nem lehet, csak meghalni. Ez már inkább adja vissza egy XXI. sz. koncentrációs táborának a képét, ahol Kertész Imre egy kicsit elhamarkodott korszakra vetített művére gondolok, mely talán ma aktuálisabb lenne: SORSTALANSÁG.
 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019