"Bélyeggel" a homlokomon, avagy a jó hírnév utáni állandó gyanú árnyékában...
 

"Bélyeggel" a homlokomon, avagy a jó hírnév utáni állandó gyanú árnyékában...
(Szerző: Szlobodnik László - 2012.08.24.)


A napokban egy amúgy szokványos, hasonlóan más napokhoz mentem el egy kedves ismerősömhöz F.Z. úrhoz, ahol jelen volt egy szintén régi ismerősöm Horváth László úr, aki a V. betűvel kezdődő alapítvány kuratóriumi elnöke. A megkeresésem sokszor szakmai, ill. szakmai együttműködésen is alapult. Mikor megérkeztem a két illető ült és egyéb elfoglaltságban voltak, mikor a szabad helyet kínáló díványon szatyrok mellet elhelyezve a saját táskámat magam is leültem. A kommunikáció is teljesen átlagos volt, azaz a protokolloknak megfelelő köszönést követően beszélgettünk.
A társaságunkból Horváth László úr röviddel távozott, mely távozás is teljesen szokványos volt, azaz elköszönések és kézfogások kíséretében történt.
Eddig a történet sem érdekes, de előzetesen felvázolt egy szituációt, ami normális is és valóban teljesen hétköznapi, ill. semmilyen sejtést a következő percek eseményeire még csak ráutalóan sem tartalmazott.

A történet forgatókönyve hamar eseménydús lett, ugyanis Horvát László úr távozása után alig pár perccel hívta F.Z. urat, hogy a kocsiban észrevette, hogy a pénztárcája nincs meg. Ekkor F.Z. szétnézett a helységben, a díványon, sőt még magam is felálltam nincs-e alattam, tekintettel arra, hogy a korábban mellettem lévő szatyrok Horváth László úré volt. Semmi...
Kicsivel később ismételten csörgött F.Z. úr telefonja, mikoron a beszélgetést követően jelezte F.Z. úr, hogy Horváth László úr velem akar beszélni és átadta a telefont. Ekkor elég érdekes beszélgetésben volt részem, mert Horváth László úr parancsoló hangnemben közölte velem, hogy mutassam meg a zsebeimet F.Z úrnak, ill. a táskám átkutatásának engedélyével éljek szintén F. Z. úr irányába. A pillanat tört részében nem is tudatosult bennem hirtelen a gyanúsítás ténye, mintsem inkább az, hogy egy kellemetlen szituációban a leggyorsabb és legegyszerűbb "igazolás" a parancsszerű utasításának a teljesítése, így a telefont még le sem raktuk, mikor közöltem F.Z.-vel, hogy saját kezűleg nézze már meg a zsebeimet és alaposan nézze már át a táskámat, mert Horváth László úr határozott állítása szerint én elloptam a pénztárcáját, mivel én ültem a díványon a szatyrai mellett (persze az, hogy folyamatosan egymással szemben ültünk és beszélgettünk logikai következtetéseket sem engedett meg Horváth László úr részére). F.Z. úr rendre (bár látszólag kellemetlenül érezte magát) eleget tett kérésemnek, mely Horváth László úr ez irányú "parancsa" volt. Semmi nem volt nálam természetesen, majd a történeti eseményeket ekkora felfogva mondtam Horváth László úrnak, hogy ráadásul az egész "átvizsgálási akció" váratlanul ért, így ha én lettem volna a tolvaj, akkor az most eredményre is vezetett volna. Erre ő csak tovább agitált, hogy azonnal adjam vissza a pénztárcáját és kész, mikor közöltem vele, hogy megértem idegességét, feldúltságát és abból eredő hirtelen vádaskodását, de értsen meg engem, letette a telefont...
Ekkor inkább csak izgatott voltam némi szaporább pulzusveréssel a helyzet feszültségéből adódóan, de nem voltam ideges.
Alig telt el talán 5 perc, mikor ismételten csörgött F.Z úr telefonja, mely párbeszédben közölte F.Z.-vel, hogy jobban szétnézett a kocsiban és megtalálta az ülések között a pénztárcáját az iratokkal, ami kieshetett a zsebéből, ekkor kértem F.Z. urat, hogy egy pillanatra adja már át a telefont (persze ebben a pillanatban megkönnyebbülés lett úrrá rajtam is).

Az egész történet lényege csak most következik. Ugyanis mondtam Horváth László úrnak, hogy azért talán egy apró bocsánatkéréssel, ha megtisztelne!
A válasz sokkoló volt és hirtelen ideges is lettem. Horváth László úr kijelentette, hogy "nem kér elnézést tőlem, mert velem csak így kell beszélni, hiszen én egy zűrös ember vagyok zűrös ügyekkel".
Az idegességemben az első olyan konkrét és leplezetlen szituáció, mikor valóban a mára 5 éves múltam eredményeként a "hiteltelenségem" mellett a "jó hírnevem" teljes lerombolásának kegyetlen "termékét" kaptam vissza leplezetlenül, egy részemről értelmesnek, kulturáltnak vélt, szintén alapítványi körben és elnöki posztban tevékenykedő ember részéről, akit anno főiskolai évemben szakmailag is támogattam, segítettem, hogy államvizsgára eljuthasson és diplomát foghasson a kezében...

Persze más Abaúj térségi kommunikációban is volt "sejtésem" a hatásokat, hatásmechanizmusokat illetően, hiszen ismert, prominens üzletemberrel, akivel korábban jó viszony, bizalmas kapcsolat és jó kommunikáció volt, mára bár megszólítjuk egymást, de jelentősen "hideg kapcsolat" és hatalmas "távolságtartást" érzékelek csak...

Érzem HA egyszer harcaimat, küzdelmeimet valóban teljes "siker" és felmentések követik is majd, örökre maradok a BŰNÖS, bűnöző alkat, akit módszeresen és hatásosan valóban teljesen tönkretettek...
 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019