Rájöttem mégsem én gyógyultam meg...
 

Rájöttem mégsem én gyógyultam meg...
(Szerző: Szlobodnik László - 2012.09.30.)


Az elmúlt időszak egyik "sikertémája" volt a rokkantságot érintő intézkedések politikai szinten, ill. az, hogy a rokkantakat vissza kell vezetni a munka világába. Megjegyzem rögtön cikkem elején, hogy teljesen egyetértek az alapelvek alapjaival, hiszen korábban magam is folyamatosan küzdöttem azért, hogy a munka világában maradhassak a társadalom ezen szegmensét gyarapítva, hiszen korábbi gyermekkori neveltetésemből adódóan folyamatában azt láttam szüleimtől, hogy dolgozni kell és eleget kell tenni ezen társadalmi elvárásoknak.
A probléma akkor üti fel fejét, ha valakinek gondjai adódnak egészségügyileg, ami sajnos nemcsak saját esetemből, de környezetemben is folyamatosan visszamérve egyre fiatalabban, egyre komolyabb betegségeknek leszünk áldozatai. Esetemben is a gyakori egészségügyi problémák és az adott munkától való távolmaradás előbb vagy utóbb valamilyen formában kiütközik, melynek eredménye, hogy az adott helyről hamar kiszelektálódik az ember. Így (számolatlanul) sokadik betegségem (tartós) után kerültem választás elé 2010-ben és lettem 51% ponttal rokkantnyugdíjas.

A címből kiindulva már-már filozofikus nekifutást is generáló tény esetemben, hogy 2012-ben az új felülvizsgálatom során (sajnos) új tartós betegség mellett az ORSZI vizsgálatok nem legalább 1% pont növekedést adtak az ÖEK-ben (összes egészségügyi károsodás), hanem 11% pont javulást, azaz az új betegség pozitív hatással volt az összes pontszámaimra. Laikus, de logikus gondolkodással támadtam és jutott is el bírósági szakba, ahol a tárgyaláson is kifejtettem, hogy ez nonszensz, ill. a munka világába szívesen visszamennék maholnap, de melyik munkáltató tolerálná azt, hogy hol ezzel vagy hol azzal kimaradok a munkából, főleg akkor, amikor egészséges emberek közül is lehet válogatni (ezen gondolataimat már korábban is kifejtettem).

A megoldás ettől lényegesen spártaiabban egyszerűbb, mellyel való szembesülésem szinte sokkolt, miközben maximálisan felháborított is. A rokkantság értékelésekor úgynevezett "irányelvek" alapján, táblázatos értékelési szempontok alapján bírálják a beteget, hogy mennyi is az összes egészségkárosodása, újabban, hogy mennyi is az egészséges állapotának százaléka (megforgatva jobban hangzik, mint negatív értékpárosából). Megszerezhettem egy ilyen táblázatot 2010, 2011 és 2012 vonatkozásában, ahol az fedezhető fel, hogy évről évre ugyanazon betegségek 5-10% ponttal jobb, azaz kevesebb értékekkel bírnak, ami matematikailag, utóbbiból kifolyólag pedig statisztikailag is jobb eredmények, megállapítások születnek. Van olyan betegség, ami korábban még akár 10% pontot is ért (kicsit piacira sikeredett utóbbi megfogalmazásom), addig mára az már 0% pont, azaz azon betegséget hordozó, attól szenvedő ember (ha csak azzal bír) még egészségesnek is tekintendő 100%-ban.
Így történhetett esetemben is, hogy a 2010-es 51% pontos állapotom 2012-ben új betegséggel, azaz klasszikus megfogalmazással élve "állapotrosszabbodással" már 41% pontos, azaz hivatalosan éppen, hogy "javult" állapotom. Tekintettel a táblázatos számításokra viszont már tudom, hogy nem javult, azaz nem gyógyultam meg, ill. ezzel a bírálók is maximálisan tisztában vannak.

Röviden lezárva soraimat a fentebb leírt objektív tényeket mindenkinek saját szája, ízlésének megfelelő értékelésként továbbítom. A konzekvenciát sejtésem szerint mindenki azonosan, azonos szinten és értékeléssel fogja levonni... Ez van!
 

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019