Az én két hősöm...
 

Az én két hősöm...
(Szerző: Szlobodnik László - 2013.09.16.)

A 2012-es év fotóiról hívattam elő papírképeket, mikor kezembe akadt az egyik legkedvesebb kép, amit készíthettem olyan emberekről, akik szintén küzdelmeikkel igyekeznek valamit elérni, valami szebbet vagy szépet megvalósítani. Nézegettem és rájöttem, hogy az "én két hősöm"... Daruka Mihály, aki Vizsolyban valami megmagyarázhatatlan mazochista küldetésként, szinte (látva a jövőt) történelmet is alkotó hivatásaként tűzte ki, hogy a korabeli biblianyomtatást, egészen pontosan Vizsolyi biblianyomtatást újra életre kelti limitált számú példányban. A papír készítésétől egészen a betűk megalkotásán túl saját nyomdagéppel örökítve meg a papirosokon. A betűk darabonként kerülnek kialakításra, mintegy "harc a betűkért", hiszen mindezt szerény, mondhatni szegényesen semmi finanszírozásból kihozni úgy, hogy a leendő bibliák eladásával próbálja megoldani. Misit hosszú évek óta ismerem, és maximális tisztelettel nézem ezt a küzdelmét, harcát, melyben sajnos, mint minden harcban sokszor sikerül más érdekek által vezérelt emberek ellenszenvét is megszerezni. Aki ismeri Misit vagy megismeri, megismerheti személyesen egészen biztos, hogy rabul ejti az egyedi, sajátságos, előadásaiban megformálódó figura, aki a legmulatságosabb színezetekkel teszi bele interaktív bemutatóiba, miközben észrevétlen kapják, szívhatják magukba az érdeklődő vendégek a történelem mellett a Vizsolyi biblia múltját is. Sokan ismerik, mégis kevesen, hiszen a mai magyar érdektelenség egyik tényeként írhatom le, hogy van aki Vizsolyban sem ismeri konkrétan az ő kis birodalmát, küzdelmeinek célját és értelmét.
A 2012-es év nyarán volt a vízimalom tengelyének átadó ünnepsége, melyre magam is hivatalos voltam előadó vendégként, így gondoltam egyet és ha már betűk harca, az ünnepséggel egybekötve szerveztem meg Velok Istvánnak is egy kiállítást ezen napra. A "betűk harcának" tekintetében István is sajátságos küzdelmekkel, harcokkal igyekszik valóban görcsös, merev ujjaival újra és újra úgy leütni írógépén a betűket, hogy a végén egy művészi értékű képet alkothasson.


"Az én két hősöm!"

Miközben nézem a képet újra eltűnődőm mennyi azonosság van a két személy között. Betűkkel harcolnak, hogy a társadalom számára is valami fontosat, szépet, értéket alkothassanak. Közben látom azt a különbséget, aminek semmi jelentősége sincs. Hiszen az egyiküket egészséggel és erővel, kitartással áldotta meg az Isten, míg a másikat betegséggel sújtotta, noha ez nem törte meg a másiknál sem a kitartást, erőt és harcokat, hogy megvívja a maga harcait. Talán útmutatás is arra, hogy kitartást, erőt és küzdelmeket követel meg az élet mindenkitől legyen bár egészséges vagy beteg. Erőt, kitartást és eredményekkel teli küzdelmet kívánok nem csak nekik, hanem mindenkinek, aki tenni akarással igyekszik szebbé, jobbá tenni a maga kis világát és vele a környezetét...

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019