Mellettem ült Michael Jackson és énekelt...
 

Mellettem ült Michael Jackson és énekelt...
(Szerző: Szlobodnik László - 2010.02.22. – részlet az "It’s My Life In England" című könyvből, 1997)

Emlékszem egy átlagos szombateste volt, gépünk alig érte el Anglia partjait, mely ebből a magasságból olyan volt, mintha egy földrajztérképet néztem volna térben, mikorra már London felett voltunk melynek látványa ebben az esti szürkületi fényben egészen lenyűgöző volt. Életem első repülése volt, minden percét élveztem. Egy parkos résznél jártunk, miközben folyamatosan süllyedt a gép magassága, mikor láthatóan valamilyen koncert volt, hatalmas tömeg, villódzó vakufények, a fülem pedig teljesen bedugult. Szép volt és rövid, hiszen a buszos közlekedéssel szemben, mely pontosan 25 óra volt ebben az időben, repülővel durván 2 óra volt mindösszesen.

A repülőtéren az előzetes egyeztetés alapján kerestem Mathew személyét, akiről csak annyit tudtam, hogy az amerikai filmekhez hasonlóan egy táblácskát tart majd a kezében. Mielőtt kicsekkolhattam volna rám tekintve az angol hivatalnok és látva mindössze egyetlen egy sporttáska volt az összes csomagom némi kétkedéssel fogadta az országba való érkezésemet, főleg, hogy jeleztem nem turista vagyok, hanem au-pair. Mivel vízumköteles volt az ország, elmondásom alapján a váróban lévő Mathew-et nyilatkoztatták, hogy biztosítja és gondoskodik az angliai teljes ellátásomról. Kiértem a váróba, ahol hamar felfigyeltem, észrevettem Mathew sovány, tipikusan brit személyét, kezében a táblácskával, rajta a nevemmel, mely ebben a pillanatban az egyetlen ismerős dolog volt távol kishazámtól, otthonomtól, családomtól ebben az idegen új világban, szorongó félelmeimmel, hiszen a leghosszabb vízumot kaptam a passzusommal meg, ami pontosan 2 évre szólt és ekkor még ezen időt terveztem kint tölteni.

Ott volt a fia is az ifjabb 11 éves Mathew, akinek a megkülönböztetés miatt a beceneve MJ ("Emdzsáj") volt, nevéből eredeztetve Mathew John. Emlékszem ekkora már egészen besötétedet és lassan elhagyva a Heatrow repülőtér parkolóját hamar kiértünk az autóútra, útban Tonbridge irányába. Néma csöndben ültünk az elején 1-2 minimális szóváltást követően, jómagam fáradt voltam és gondolataimba zuhant, hol is vagyok, mit is keresek itt, míg ők szintén megszeppenve voltak, hiszen életük legelső "külföldi" dolgozója voltam, mint au-pair, azaz gyerekfelügyelő. Szólt a kocsiban a rádió, zene, hírek majd megint zene, mikor egy Michael Jackson szám szólalt meg az éteren keresztül, egészen pontosan az "Earth Song" dalocskával, ami nagyon tetszett nekem is. Az addig csendben hátul ülő fiúcska talán arról is megfeledkezve, hogy ott ülök előtte, teljesen addigi csöndes gátlásaiból kiszabadulva szinkronban és némileg hangosabban kezdte el énekelni ezt a Michael Jackson számot. Bevallom a lélegzetem is elállt, hiszen ennek a 11 éves fiúcskának olyan gyermeteg vékony hangja volt, ami teljesen azonos szólamúként volt hallható, mintha Jacko ült volna mellettem. Nagyon szépen énekelte, persze az is rögtön átfutott az agyamon (röhöghetsz), hogy milyen jól tud angolul...
Csak énekelt és énekelt, míg én élőben élveztem Michael Jackson napjainkig is egyik leggyönyörűbb dalát. Később megtudtam MJ-tól, hogy a kedvenc énekese.
Utólag talán ironikus is volt a beceneve, hiszen monogramban is azonos volt Michael Jacksonéval..

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019