Rózsássá teszem az életünket...
 

Rózsássá teszem az életünket...
(Szerző: Szlobodnik László - 2014.06.08.)


Emlékszem gyerekkoromban a Miskolcon lévő Győri kapui Kőporos utcai tízemeletes nyolcadik emeletének kisszobájából (jól túlragoztam) kitekintve mindig falusias hangulat volt látható, aki ismeri, tudja mennyire gyönyörű szép lakótelep volt mindig is a miénk.

Reggelente kakashangra keltem, melyben gyönyörű szép akkor még épen megmaradt kis parasztházait nézegettem, melyben mára teljesen letűnt, eltűnt régi öregecskéi éldegéltek a város rohanó, nyüzsgő "paneldzsungel" rengetegében.
Egy nagyon érdekes és feltűnően "különc" kis pontja volt ebben az időben az egyik házacska a Kőporos utcában, melynek előkertjében is és a ház háta mögötti területén is rózsák tucatjai vagy talán százai díszelegtek szebbnél szebb virágpompájukban. A "kisöreg" emlékszem nap, mint nap szorgoskodott köztük, metszegette, locsolgatta mintegy folyamatosan kényeztetve őket. Annyira sok és sokszínű virágtengert alkottak a rózsák, hogy bár ismertem és láttam számát sem tudom hányszor, mégis mindig újra és újra megragadt rajta a tekintettem és csak bámultam, mennyi gyönyörű rózsa, milyen érdekes szenvedélye a bácsikának, hogy a kertjében csak rózsák vannak. Emlékszem édesanyám is meg én is próbáltunk kérni a bácsikától egy-egy szál rózsát, de a kisöreg egyetlen egyet sem vágott le. Szívesen beszélt róluk vagy azt is megengedte, hogy bemenjünk és gyönyörködjünk bennük közelebbről is erős, illatos környezetükben, de egyetlen egy virágát sem vágta volna le.
Idővel híre ment ennek a kis "rózsa-paradicsomnak" és még a 80-as években TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETTÉ nyilvánították, a házacska falán napjainkig díszeleg az ovális táblácska.

A házacska rajta a táblával tényleg látható a mai napig, ellenben a sok szép rózsa és vele ez a varázslatos kertecske az öreg halálával együtt lett semmivé, tűnt el fakuló emlékeink képsoraiba.

Az éven magam is ültettem ismét négy rózsát a kertünkbe. Igaz még kicsik így, de vannak már szép nagyok, melyeket évekkel ezelőtt ültettem és egyik-másik annyira szépen virágzik, adja magát, hogy az öreg tiszteletére és emlékére megfogadtam, hogy minden éven három rózsát ültetek én is a kertünkbe a feleségemnek. Az idő múlásával a rózsáink száma így nekünk is megsokasodhat majd és talán egyszer magam is csak locsolgatni, metszegetni fogom, míg megtehetem, de a lényeg, hogy "rózsássá tehetem az életünket"...

szlobilaci

<<< vissza

 

 

   Minden jog fenntartva! - © 2012-2019